Az írótesók: fiatalok és lelkesek

Az írótesók, egy fészbúk csoport neve, és mint a név is ital rá, ők írók, és a testvériség erejében látják a lehetőséget, ami a kiugrás felé vezet. Az írótesók legtöbbje fiatal és kreatív, ám helyesen látják a lehetőségeket, miszerint egy kezdő és fiatal író nem sok jóra számíthat a könyvpiacon.

Az írótesók koncepciója arra épül, hogy helyesen látják a valóságot, miszerint a marketing és némi reklám, elengedhetetlen a siker felé vezető úton. Az egyik legfontosabb ilyen eszköz, az egymás és a csoport hirdetése, a fészbúkon megjelenő posztokkal, illetve ami a csoport irányába tereli a látogatókat. Ez a fajta marketing hiányzik a könyvpiacról, mert a könyvesházak nem érdekeltek abban, hogy az író sikeres legyen, számukra az az elsődleges cél, hogy a könyveket eladják. Ez többnyire meg is valósul. Ha egy szerző a könyve által sikeressé válik, az nem a könyvesbolt, vagy a kiadók érdeme, hanem az íróé, aki minden lehetőséget megragad arra, hogy ismertté váljon, és népszerűsítse a saját írásait. Sajnálatos módon, ebben a törekvésben nincs együttműködés, vagy legalábbis nagyon kevés. Ezért is kiemelkedő Az írótesók tevékenysége.

A meglátás helyes, a jelenleg működő rendszerben, az írók, a szerzők, csak bedolgozói a könyvpiacnak, és mint ilyen, csak jutalékot kapnak az eladások után.

Néhány hete én is tagja vagyok ennek a csoportnak, és ma én is kaptam egy irótesót. nagy reményeim vannak, mert egy író életében, a munka során számtalan okból adódhatnak olyan helyzetek, amikor elakad az írás. vannak olyan élethelyzetek, amikor képtelenség az írás, vagy hiányzik az ihlet, vagy épp csak egy jó ötlet hiányzik ahhoz, hogy a történet egyenesbe kerüljön. Jelenleg nálam is ez a helyzet, mert az első nagy regényem, – ami már lassan 2 éve íródik, – elakadt. Ennek a helyzetnek a kezeléséhez sokszor nem kell más, mint egy kis beszélgetés, ötletelés, ami újra indítja a cselekményt.

Mi az ami igazán hiányzik egy író életéből, ami segíti a munkát?

Az első és leginkább releváns dolog, (szerintem) a beszélgetések. Amikor olyan téma kerül szóba, ami az írásnak a része, vagy akár egy konkrét történet átbeszélése. Ez olyan mint egy korházi differenciál-diagnózis, mert lehet hogy nem hangzik el konkrét válasz egy-egy kérdésre, de a gondolatokat felszabadítja, és ez közelebb visz a megoldáshoz.

A másik fontos dolog, a kész művek béta olvasása, és a helyesírás ellenőrzés. Ebben kellene egy kis erősítés, mert tapasztalatból mondom, ha valaki elolvassa a könyvet, az nem biztos hogy a helyesírásra is tud figyelni, és a hibajavítás így sokszor kétes.

A borítóképek talán az egyik legnehezebb témakör. Olyan képet találni, ami tetszik, igen ritka, és a jogdíjak… Ha felkérsz egy grafikust, aki jártas ebben a témában, az valószínűleg nagyobb összeget fog mondani, mint amire Te gondoltál. Az amatőr módon megkreált képek sok esetben többet ártanak egy jó regénynek, mint amennyit használ.

A következő nagy kérdéskör, a könyvkiadás. Melyik kiadó, milyen feltételekkel, kondíciókkal, stb… Nyomtatás vagy e-könyv? Minden csak pénz kérdése, amiből egy írónak pont annyival van kevesebb, mint amennyit épp ki kellene fizetnie.

Van sok kérdés, és vannak válaszok is. Egy ember, egyedól nem sokat tud elérni ezekben a kérdésekben, ám ha van összefogás, ha van a téma iránt affinitás, és tenni akarás, akkor minden kérdésre megtalálhatjuk a válaszokat.

Szóval várom a fejleményeket, és bizakodón nézek elébe. Az eredményekről majd itt a blogban fogok beszámolni.